Mi ez a két szerelem? A családi fotózás és az adminisztrálás!
Már egészen kicsi lányként is “titkárnőset” játszottam. Különösen nagy örömömet leltem az iratok rendezése, pecsételése, tűzése, indigózása, lyukasztása műveletekben. Tudom, minden kisfiú szeretne tűzoltó és kukás lenni, de nem mindenki választja végül ezt a szakmát :-P… Tulajdonképpen én is mondhatni véletlen vágtam bele az adminisztratív munkakörbe. Geológus végzettséggel az olajiparban helyezkedtem el, de egy váratlan leépítés után határozottan mást akartam csinálni. Nehezebb élethelyzetem sürgetett, a lehetőség pedig kínálkozott: a HUN-REN-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport adminisztratív munkatársat keresett. Így az eredeti szakmám közelében maradhattam, általam ismert, nagyra becsült geológusok kollégájává váltam. Munkám szükséges, mégis szinte láthatatlan. Talán éppen ezt szeretem benne :-). Folyamatos rendszerezés, fegyelmezettség, kis fokú monotonitás – mind kedves számomra.
Milyen klassz lenne egy fotó az “óvodás titkárnő-Eszterről” :-D.
Az otthoni családi fotókat szemlélve eszembe jutott, hogy a szülői szerepben is milliószor láthatatlan munkát végzünk. Metr olyan természetes a rend, harmónia, tiszta ruha, finom étel, működő autó, naprakész számítógép, hibátlan telefon, a kép a falon, a vigasztalás, biztatás, megértő figyelem, stb. Pedig mindez valakinek, valakiknek az energiáiból jön létre. Amikor otthoni családi fotósorozatot készítek ez a sok láthatatlan befektetett munka, hirtelen díszletté lesz. Egyedi és megismételhetetlen, titkos családi meséket suttogó díszletté…
