Nem túlzás azt állítani, hogy jellemzően a nők szívéhez sokkal közelebb áll a fotózkodás, mint a férfiakéhoz. Szeretjük szépnek látni magunkat, akár több szituációban is szívesen pózolunk. Önértékelésünknek fontos része, hogy nőiesek/sportosak/vagányak/érzelmesek/sikeresek (kinek mi áll közel az egyéniségéhez) legyünk, a kép pedig egyfajta visszaigazolás, hogy ez így is van. Kifejezetten erőforrásnak gondolom a jó fotókat! Nőként annyi szerepben kell helytállni, gyakran egyedül, hogy szerintem nagyon is szükség van minden pozitív visszatükrözésre :-).
Férfiaknál ugyanezt a legritkább esetben tapasztalom. A férfiak sokkal jobban jelen vannak az adott pillanatban és ez adja a személyiségük stabilitását! Kevésbé tudnak vagy szeretnek szituációkat eljátszani. Nem beszélünk róla eleget, de változó világunkban Ők is rengeteg különböző szerepben kell, hogy helytálljanak, nem ritkán egyedül. Az Ő erőforrásuk, hogy nagyon jól meg tudnak élni minden valós, átlagos szituációt.
Éppen ezért ha igazán felszabadult férfiakat szeretnénk látni a családi képeken, akkor olyan helyszínt és cselekvést kell választani, ami a valósághoz a legközelebb áll. Nem kell lemondani a beállított vagy műtermi kismama fotókról sem, de oda érdemes nem magunkkal vinni a leendő apukát. Az Ő igazi terepe vagy otthon lesz, vagy egy olyan kávézóban, tóparton, hegycsúcson, ahova amúgy is szoktatok menni közösen. Valljuk be, annyira különleges és ritka állapot a várandósság, miért ne lehetne több stílusban is megörökíteni?
Természetesen vannak kivételek! A lényeg a kommunikációban rejlik. Beszéljetek sokat, milyen érzések vannak Bennetek egy tervezett fotózással kapcsolatban! Ezeket gyakran nem is könnyű előbányászni magunkból, hiszen annyi mindent csinálunk anélkül, hogy felmerülne, hogyan érezzük magunkat közben? A fotózásnak viszont sava-borsa lesz az érzelmeitek skálája, amihez éppúgy hozzátesz a helyszín, mint a kiválasztott fotós!